Most, hogy eljutottam idáig, fogalmam sincs mit írjak le így elsőre. Azt sem tudom mennyire fog beválni ez az egész, vagy, hogy egyáltalán milyen időközönként fogok bejegyzéseket készíteni. Eleinte biztos gyakrabban, az újdonság varázsa miatt, de egy idő után, van egy olyan érzésem, hogy egyre ritkábban majd. Egyrészt elég kevés időm van, másrészt sokszor fontosabb dolgokon jár az agyam.

Mostanság nem sok minden történt velem. Reggel elmegyek dolgozni, majd este hazajövök. Így játszódnak le a napjaim, kívéve ha éppen szabadnapos vagyok. Nem mintha akkor olyan érdekes dolgok történnének, de legalább tudok pihenni egy kicsit.:)

Ha minden jól megy, akkor most két nap is itthon leszek (ezt meg kell becsülni, hiszen nagyon ritkán van ilyen), úgyhogy szerkesztgethetem tovább a blogom és a honlapom. Persze be van tervezve, hogy átmegyek a mamihoz Theoval (ő a nyuszim) együtt, hiszen még nem mutattam be őt neki. Na és persze itt lenne az ideje egy kiadós takarításnak is. Azért szerencsére a két napba sok minden belefér. Mondjuk magamat ismerve nem hiszem, hogy korán kelnék, hacsak Theo fel nem kelt, egyszer - kétszer már előfordult ilyen.

Nyuszikámról pár szó, hiszen a továbbiakban gyakran fog szóba kerülni.

Ő a legnagyobb pozitívum a napjaimban. Mondjuk egyre inkább hasonlít egy huligánra.:) Mindent megtesz, hogy megkeserítse az életem. Ez persze nem igazán sikerül neki, hiszen imádom őt, akármit is csináljon. Egy ilyen kis állatra nem lehet haragudni, mivel színt hoz az ember életébe. Mindíg sikerül megnevettetnie és nagyon hálás tud lenni, ha az ember foglalkozik vele. Mióta nálam van sokkal vidámabbnak érzem magam. Most is itt van mellettem. Egyszerűen lefekszik a székem alá, néha megszaglászik egy kicsit én pedig lehajolok hozzá és megsimizem, azután itt bohóckodik össze - vissza...

Egy hónapja lakik velünk. Eléggé meg kellett küzdenem anyuval, hogy tarthassak háziállatot, de minden kínlódást megért. Most már anyut is teljesen elbűvölte, hiszen magávalragadó a természete. Kezd egyre bohókásabbá válni, ismerkedik a környezetével, de sokszor megijed és visszafut hozzánk. Igazi kis egyéniség lesz belőle.

Anyuékról pár szó:

Apu már régen meghalt. Pár évre rá anyu talált magának társat, aminek én örülök, hiszen nem lehetek majd mindíg mellette. Szerencsére jól kijövünk egymással, ami azért fontos, mert még velük élek. Hiába szeretnék elköltözni, a mai világban ez nem olyan egyszerű. Albérletre nem telik, főleg ilyen fizetésből. Saját lakásra pedig csak akkor lesz esélyem, ha öröklök. Reméljük ez még jó sokára fog bekövetkezni.

Azért nincs nagy gáz, nem sok mindenbe szólnak bele anyuék. Az a jó, hogy tisztába vannak vele, hogy én már felnőttem és nem gyerekként kezelnek.

Barátok:

Na abból nem rendelkezek sokkal, ami nem is baj, hiszen nem a mennyiség számít, hanem a minőség, mint tudjuk. A barátaim többnyire a kollégáim közülm kerülnek ki, ami több szempontból is jó. Egyrészt mindennap találkozunk és meg tudunk beszélni mindent. Másrészt, ha együtt vagyunk gyorsabban megy az idő, és a munka is szórakoztatóbb.

Összejárni csak nagyritkán szoktunk, dehát mindenkinek megvan a maga kis családja és szeretné velük eltölteni az idejét. Ez így is van rendjén, hiszen már nem dedósok vagyunk, hanem felelősségteljes felnöttek, még ha ez rajtam nem is mindíg látszik.:)

Discoba sem nagyon szoktam járni, de az az igazság, hogy nem is vágyok oda. Számomra sokkal szórakoztatóbb ha elolvasok egy jó könyvet, vagy meghalgatom az egyik kedvenc albumomat.

Azt hiszem eggyenlőre elég ennyi belőlem, hiszen ha most elmesélem az egész életem, akkor mi marad máskorra. Na meg persze már így is eléggé hosszúra nyúlt ez a kis bemutatkozás. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy az emberek hajlamosak továbbszaladni a hosszú bejegyzéseken.

Ági voltam, sziasztok!