Mint ígértem itt vagyok egy új bejegyzéssel. Mivel nagyon sok mindent le szeretnék írni, ezért pontokra osztottam a gondolataim és csináltam egy szerkezeti felépítést, hogy ha lehet, akkor ne hagyjak ki egy fontos gondolatot sem.

Először is az internetes társkeresésről szeretnék írni. Azt hiszem ez lesz a mai nap menüpontja.

Majd a  "Drága kereskedelem", avagy még milyen mélyre süllyedhetnek az emberek... II. részét fogom publikálni, ami az első rész kimaradt gondolatait fogja taglalni.

Ezután pedig jön a tömegközlekedésről szóló rész.

Jelenleg a második két ponthoz még nem fűznék semmit. Ezek a következő két bejegyzésem anyagai lesznek, ha csak nem jön közbe valami fontosabb.

Azért nem kell senkinek sem aggódnia, nem csak ehhez hasonló bejegyzések várhatók, hanem az életemből kiragadott fontosabb történések és emlékek is helyet kapnak majd a blogomban, és természetesen sok szó fog esni nyuszikámról és a családomról is. Persze nem tudok kibújni a bőrömből és ami felháborít azt muszáj kibeszélnem magamból. Tehát biztos, hogy még sok ilyen bejegyzés fog születni.

__________________________________________________________________________ 

Tehát akkor térjünk vissza az internetes társkereséshez. Ehhez hozzá kell fűznöm azt, hogy évek óta szeretnék egy normális párkapcsolatot kialakítani, de hát ez nem jön össze. Persze tudom, hogy nehéz eset vagyok és még csak szépnek sem nevezhetem magam, ráadásul önbizalomhiánnyal is szenvedek, de ez nem ok arra, hogy nem jön össze semmi. Sok mindenre visszavezettem már a sikertelenséget, de ez a mostani történet szempontjából nem lényeges.

Induljunk ki abból, hogy van egy fiatal lány, akinek évek óta nem volt párkapcsolata. Nem jár el szórakozni és nincs olyan baráti köre, hogy közvetlenül tudjon ismerkedni. Viszont van neki egy-két barátnője, akik folyamatosan unszolják.  Na, ez vagyok én, és ebből a helyzetből alakult ki a mostani helyzetem, ami arra sarkalt, hogy billentyűzetet ragadjak.

Sokáig győzködtek a barátnőim az internetes társkereséssel. Egyszer még fel is regisztráltak. Persze akkor nem jött össze a dolog és végül két hónap után töröltem magam. Azután eltelt egy pár hónap és mivel még mindig nem rendelkeztem egy pasival sem, így  újabb hadjáratba fogtak ellenem. Végül ők győztek és sikerült rábeszélniük, hogy rakjam fel magam egy ismertebb társkereső oldalra. Az az igazság, hogy én nem igazán hiszek ezekben az oldalakban, akárhogy is hirdetik magukat (az eddigi tapasztalataim is ezt mutatták). Persze a barátnőim folyamatosan mondogatták, hogy mennyi ismerősük talált így párra.  Jó legyen - egyeztem bele, hiszen tudtam, hogy addig egyébként sem fognak békén hagyni, ameddig össze nem hoznak nekem valakit.:)

Ez volt körülbelül három hete. Regisztráltam magam és raktam fel képeket is. Először minden a terv szerint alakult. Írtak nekem hárman is. Az egyikük egy néger hapsi volt és nem is beszélt igazán magyarul, úgyhogy neki nem válaszoltam. A másik kettőnek igen. Most ott tartunk, hogy kiderült az egyiknek felesége és gyerekei vannak, a másik pedig két levélváltás után nem írt többet. Így az arány 3-ból 0. Azóta írt még egy pasi, aki 41 éves és eléggé gáz kinézetileg. Az egyetlen pozitívuma az volt, hogy masszőr, de mivel nem rendelkezem apakomplexussal ezért nem válaszoltam neki. Azóta nem történt semmi. Nem törlöm magam, mert drága kolléganőim szerint bármikor írhat nekem az igazi, de az igazság az, hogy én már kinőttem a tündérmesékből. Aki a neten keres társat az vagy nagyon gáz, vagy félre akar kúrni, esetleg szimplán nincs ideje a társkeresésre, persze akkor nem tudom, hogy minek keres egyáltalán társat. A jó pasik pedig foglaltak vagy melegek. Hát így persze, hogy nem találok társat. Aki nekem tetszik, annak én nem tetszem, akinek pedig tetszenék, az nekem nem jön be. Hozzáteszem, többnyire az idősebb pasiknak tetszem, de én normális társat szeretnék nem pedig egy apucit, abból bőven van elég, mégha az édesapám már nem is él.

Én egy olyan társra vágyom, aki még nem szeretné lekötni magát egy helyen, és nem a családalapításon jár a feje, mert beütött nála a kapuzárási pánik. Fiatal vagyok még és szeretném kiélvezni az életet, mert ha ez most nem sikerül, akkor azt az életem végéig bánni fogom. Ma már nem divat, hogy egy nő fiatalon házasodjon, és azonnal gyerekeket szüljön. Persze előbb-utóbb biztos, hogy eljön nálam is ez az időszak, de szerintem ez még távol van.

Tehát az internetes társkeresés, nem a legbiztosabb formája a partnerkeresésnek. Az ember nem tudhatja, hogy egy név mögött milyen ember lakozik. Levélben lehet írni bármit, de az nem biztos, hogy igaz is. Ráadásul ki ellenőrzi, hogy a képeken szereplő ember ugyanaz, mint aki regisztrált? Ennek képtelenség utánajárni. Ezek az oldalak hemzsegnek a csalóktól, sokan nem is társat keresnek, hanem egy szimpla numerát. Persze könnyen ki lehet szúrni az ilyen alakokat, már a legelején, feltéve, hogy nem vagyunk naivak és odafigyelünk a jelekre, amik elárulják az igazi szándékot. Sajnos ez nem mindenkinek megy és könnyen nemkívánatos helyzetben találhatja magát az ember. Úgyhogy jobb, ha odafigyelünk arra, hogy kivel megyünk bele egy találkozóba. Én még nem jutottam el eddig, de az biztos, hogy bizonyítania kell az illetőnek és sokat kell, hogy levelezzünk ahhoz, hogy belemenjek egy személyes találkozóba.

__________________________________________________________________________ 

Legközelebb folytatom a kereskedelemről szóló bejegyzésemet és képeket is szándékomban áll csatolni hozzá, de ez legyen meglepetés. Valószínűleg két nap múlva fogok legközelebb jelentkezni. Addig is legyetek jók.

Ági voltam, sziasztok!