Mindenekelött le kell szögeznem, hogy gyerekként nagyon szerettem ezt az ünnepet, de ma már nem azt jelenti számomra, mint régen.

Gyerekként örömöt okozott maga a készülődés. Vasárnap anyuval és keresztanyuval átmentünk a dédiékhez, ott pedig tojást festettünk, ami nagyon szórakoztató volt. Majd másnap, már kora reggel felkeltünk és vártuk a locsolkodókat. Szépen kikészítettem a tojásokat. Többnyire egy kis kosárkába szedtem az udvarból füvet és arra helyeztem rá őket. Mindig apu volt az első, aki meglocsolt:) Adtam neki tojást, majd vártuk a rokonokat, mert hozzánk többnyire csak ők jöttek. Ki volt készítve egy csomó hidegtál és sütemény, hogy meg tudjunk kínálni mindenkit. A család férfitagjai pedig többnyire együtt jártak mindenhová, vagy legalábbis csoportosan, így ha megjöttek mindig sokan voltunk és jókat nevettünk.

Sajnos azóta minden megváltozott. Se apu, sem a dédi nem él már, elköltöztünk a kertes házunkból egy társasházba, és bár még mindig járnak a fiúk locsolkodni, ez már nem okoz számomra akkora örömet, mint régen, hiszen felnőttem. Most már nem magunk készítjük a tojásokat, hanem az üzletben veszünk csokitojást. Maga az ünnep pedig elvesztette a családias hangulatát. Ma már azt várom, hogy túl legyünk rajta és nem pedig azt, hogy jöjjön már a hétfő. Az is elkeserít, hogy sok "kedves" szülő vesz a csemetéjének nyuszikát, azután persze mikor megunja a gyerek a kis kedvencet, akkor kidobják vagy levágják szegénykéket. Pedig nem ezt érdemelnék ezek az állatok, hisz nagyon aranyosak és szeretnivalóak. Manapság pedig egyre közkedveltebb háziállatok, egyre többen tartják őket. Nekem is van egy picurim, most már lassan két hónapja él velünk, és nagyon megszerettük őt. Most is itt ugrabugrál, mint egy bakkecske. Tisztára meg van kergülve néha:)

Pont ma készítettem róla egy pár képet, amit fel is teszek, hogy mindenki lássa, megéri nyuszit tartani. A képre kattintva láthatjátok a többi Theoról készült képet is. A képekből pedig kiderül, hogy mennyire szereti a lucernát és a vitadrazsét:) Igazi ínyenc a kis drága. Egyébként a zöldségek voltak mindig is a kedvencei.

Jelenleg ennyit akartam veletek megosztani, de ha mégis valami még eszembe jut, akkor kiegészítem majd ezt a bejegyzést. És mielőtt elfelejteném: